2.fejezet Szörnyű út kezdete

2. fejezet Szörnyű út kezdete

Olyan 11 óra magasságában beültünk az autóba és elindultunk. A városon át kellett menni. Az egyik piroson lehúztam az ablakot, valaki kiáltott.

- JLoran!!!- nézek ki és a távolban megpillantottam az egyik évfolyamtársam-felém futva.

- J-Jack?

Jack Howling

- Igen.- lihegte mellettem és belenézett a zöld szemeivel az enyémbe-Csak adni akartam valamit mielőtt elhagyod Texast

- Ez kedves tőled… De… Nem… Sz-Szükséges-dadogtam

- Ez a legkevesebb, hogy kisegítettél alsó tagozatban a farsangon!- nyújt felém egy félkör alakú láncot

- Édes vagy- csillognak a szemeim és megfogom a láncot-De a másik fele..?

- Az nálam lesz-, húzza ki a pólója alól az ő láncát- Ha ismét találkozunk, a félkörök egybeforrnak

Mielőtt megköszöntem volna, apa elindult és lassan fölvettem a láncot. Jó hosszú út állt előttünk, kb 47 óra autózás. A nap az erőteljesen sütött és a szél lobogtatta a frufrum tincseit. Fülhallgatómat bedugtam és bekapcsoltam a kézi rádióm. Épp arra az adóra, amit ma kezdtem el hallgatni. „Üdvözlök minden kedves Lázadó hallgatót, ez itt a Rebels adó, ahol csak Black Veil Brides megy. Én a segédvezető vagyok Daniella. Aki tárcsázza adónk számát, nagy eséllyel ő is Rebel lehet, mint mi! De most jöjjön a mai szám az openingünk Rebels love song!” Majd lassan elindult a szám és szinte belemélyedtem. A ritmusa, a hangzása, a lényege… Teljesen megbabonázott. Annyira nem vártam a dal végét, mert nagyon tetszett. De egyszer véget ér és jön a következő… „Ez volt a Rebels love song és most tudósítunk innen Los Angelesből, a vonal végén Ciklon a vezető! Mesélj egy picit jobban a Lázadókról Ciklon.” Pár másodpercig csend borult a rádióra, de mire eltelt 5 perc, lenézek. Elvágták a fülhallgatóm. Ránéztem értetlenül apámra, de csak vezetett. Nem figyelt. Picit megbökdöstem a vállát, de egy szó se hagyta el a száját. Majd ránézek a kezemre és látom, hogy a kézfejemen egy vízszintes vörös vérző csík áramlik rajta. Gyorsan letöröltem a csepegő piros nedvet és rátettem a pulcsim ujját, hogy elálljon. Hátra dőltem és lassan lehunytam a szemeim, kicsit el is aludtam. Nem figyeltem a külvilágra, csak visszhangzott bennem az a zene, amelyet utoljára hallgattam.  Kicsit eltelt az idő, pontosan nem tudom mennyi, de sok eltelt. Mikor megálltunk, kinyitottam a szemeimet egy benzinkúton voltunk. Elzsibbadt mindenem, így csak bicegve tudtam kimenni a mellékhelyiségbe. Ott elvégeztem a dolgom és megmostam az arcomat. A tükörből egy fekete hajú, álmos szemű lány nézett vissza, fogszabályzóban. Óvatosan elzártam a csapot és a kockás ingemben megtöröltem az arcomat. Kicsit felráztam magam és lassan kimentem az ajtón. Elém tárult a bőröndöm és ijedten körülnéztem. Apa azt

Lina Black

mondta, hogy csak tankol, erre… A kocsi sehol. Hurrá. Itt vagyok fél úton New York felé. De… Várjunk. Keletre kellett volna tartanunk és… Nyugatnak indultunk! Szóval fél úton vagyok Los Angelesbe, ha jól tudom… Leültem a boltos ajtó mellé és várakoztam a csodára. A rádió épp ment a zsebemben és kihangosítva hallgattam. Épp Black Veil Brides ment, szóval örültem. Meredten néztem magam elé és próbálkoztam rájönni, hogy hogyan fogok hazajutni

- Ahogy látom te is a Lázadó rádiót hallgatod.- mondta hirtelen valaki fölöttem. Felnéztem rá és egy vörös hajú füllhallgatós lány nézett rám. Nem teljesen volt vörös haja, mert néhol kopott a festék. És egy piros Monster volt a kezében.

- Ki vagy te?

- Lina. Lina Black. A Lázadók csapatának a tagja. És te?

- Jackie… Jackie Loran.

1.fejezet Beragadt a replay...

1. fejezet Beragadt a replay…

A reggeli nap sugarai simogatták az arcom, majd lassan kinyitottam a szemem. Velem szembe az ébresztőórám volt. A mutatói elérték a fél kilencet. Kikerekedtek a szemeim és megragadtam az órát.

- Elkések a suliból!- ugrok ki az ágyból és villám gyorsan elmentem zuhanyozni.

Egyébként Jackie vagyok, de mindenki Jacknek hív vagy Jennanak. 15 éves vagyok 8.osztályos. Texasban élek apámmal és a tesómmal. Fekete hajam van, fogszabályzóm és kék szemem. Nem nagyon vagyok barátkozó típus, csak vagyok az osztályban. Egy picit vidéki effektusom van, mert a városon kívül nőttem föl. Miután édesanyám elvált apámtól, soha többé nem beszéltünk, sőt, nem jött el az első táncos fellépésemre, amit rosszul teljesítettem… Állatokkal körülvéve és a természet társaságában élem az életem, távol szinte mindentől, szabadidőmben hímezek és hangszeren játszom. Zongorán és hegedűn. Majd még mesélek, csak most ló futtában sietek a suliba. Gyorsan felkaptam a fekete piros kockás ingem, a farmerom, táska a hátamon és indulás. Lesiettem a lépcsőn, mikor apa állított meg a konyha közepén.

- Hová ilyen sietősen, hercegnő?

- A suliba. Elkések…

- Nem, nem, nem. Szedd össze a cuccaidat és ülünk a kocsiba.

- M-Miért?-vágtam értetlen fejet

- Mert elköltözünk.

Kicsit sokkolt a hír, majd csak álltam ledermedve.

- És… Mikor megyünk?

- Ma. Ha sietsz, ebéd előtt már úton vagyunk.

- És mi lesz a tesómmal?

- Jön velünk. Max külön fogunk élni.

- Én nem élhetek egyedü-

- Nem! Míg nem végeztél a sulival és nem leszel gimis, addig nem!

Kicsit összébb húztam magam és lassan visszafordulva mentem egyenletesen a szobámba. Előkaptam a bőröndömet és pakoltam össze a ruhákat. Egy idő után bekapcsoltam a rádiót és hallgattam mit adnak be. Majd felcsendül egy lágy zongorajáték, mely átvált erős frekvenciáju gitár szólammá vált. A szám végére bemondták „Köszönjük, hogy meghallgatták a Black Veil Brides új dalát a Coffint! Hallgassanak legközelebb is!” Black Veil Brides…? Érdekes nevük van. Nem foglalkoztam azzal és gyorsan bepakoltam, ami kellett. A hajam gyorsan összefogtam, hogy ne legyen melegem és a bőrönddel mentem le a lépcsőn, megint…