2.fejezet Szörnyű út kezdete

2. fejezet Szörnyű út kezdete

Olyan 11 óra magasságában beültünk az autóba és elindultunk. A városon át kellett menni. Az egyik piroson lehúztam az ablakot, valaki kiáltott.

- JLoran!!!- nézek ki és a távolban megpillantottam az egyik évfolyamtársam-felém futva.

- J-Jack?

Jack Howling

- Igen.- lihegte mellettem és belenézett a zöld szemeivel az enyémbe-Csak adni akartam valamit mielőtt elhagyod Texast

- Ez kedves tőled… De… Nem… Sz-Szükséges-dadogtam

- Ez a legkevesebb, hogy kisegítettél alsó tagozatban a farsangon!- nyújt felém egy félkör alakú láncot

- Édes vagy- csillognak a szemeim és megfogom a láncot-De a másik fele..?

- Az nálam lesz-, húzza ki a pólója alól az ő láncát- Ha ismét találkozunk, a félkörök egybeforrnak

Mielőtt megköszöntem volna, apa elindult és lassan fölvettem a láncot. Jó hosszú út állt előttünk, kb 47 óra autózás. A nap az erőteljesen sütött és a szél lobogtatta a frufrum tincseit. Fülhallgatómat bedugtam és bekapcsoltam a kézi rádióm. Épp arra az adóra, amit ma kezdtem el hallgatni. „Üdvözlök minden kedves Lázadó hallgatót, ez itt a Rebels adó, ahol csak Black Veil Brides megy. Én a segédvezető vagyok Daniella. Aki tárcsázza adónk számát, nagy eséllyel ő is Rebel lehet, mint mi! De most jöjjön a mai szám az openingünk Rebels love song!” Majd lassan elindult a szám és szinte belemélyedtem. A ritmusa, a hangzása, a lényege… Teljesen megbabonázott. Annyira nem vártam a dal végét, mert nagyon tetszett. De egyszer véget ér és jön a következő… „Ez volt a Rebels love song és most tudósítunk innen Los Angelesből, a vonal végén Ciklon a vezető! Mesélj egy picit jobban a Lázadókról Ciklon.” Pár másodpercig csend borult a rádióra, de mire eltelt 5 perc, lenézek. Elvágták a fülhallgatóm. Ránéztem értetlenül apámra, de csak vezetett. Nem figyelt. Picit megbökdöstem a vállát, de egy szó se hagyta el a száját. Majd ránézek a kezemre és látom, hogy a kézfejemen egy vízszintes vörös vérző csík áramlik rajta. Gyorsan letöröltem a csepegő piros nedvet és rátettem a pulcsim ujját, hogy elálljon. Hátra dőltem és lassan lehunytam a szemeim, kicsit el is aludtam. Nem figyeltem a külvilágra, csak visszhangzott bennem az a zene, amelyet utoljára hallgattam.  Kicsit eltelt az idő, pontosan nem tudom mennyi, de sok eltelt. Mikor megálltunk, kinyitottam a szemeimet egy benzinkúton voltunk. Elzsibbadt mindenem, így csak bicegve tudtam kimenni a mellékhelyiségbe. Ott elvégeztem a dolgom és megmostam az arcomat. A tükörből egy fekete hajú, álmos szemű lány nézett vissza, fogszabályzóban. Óvatosan elzártam a csapot és a kockás ingemben megtöröltem az arcomat. Kicsit felráztam magam és lassan kimentem az ajtón. Elém tárult a bőröndöm és ijedten körülnéztem. Apa azt

Lina Black

mondta, hogy csak tankol, erre… A kocsi sehol. Hurrá. Itt vagyok fél úton New York felé. De… Várjunk. Keletre kellett volna tartanunk és… Nyugatnak indultunk! Szóval fél úton vagyok Los Angelesbe, ha jól tudom… Leültem a boltos ajtó mellé és várakoztam a csodára. A rádió épp ment a zsebemben és kihangosítva hallgattam. Épp Black Veil Brides ment, szóval örültem. Meredten néztem magam elé és próbálkoztam rájönni, hogy hogyan fogok hazajutni

- Ahogy látom te is a Lázadó rádiót hallgatod.- mondta hirtelen valaki fölöttem. Felnéztem rá és egy vörös hajú füllhallgatós lány nézett rám. Nem teljesen volt vörös haja, mert néhol kopott a festék. És egy piros Monster volt a kezében.

- Ki vagy te?

- Lina. Lina Black. A Lázadók csapatának a tagja. És te?

- Jackie… Jackie Loran.