5.fejezet Egy egyszerűen furcsa érzés.. part 2

5. fejezet Egy egyszerűen furcsa érzés.. part 2

Fogtuk egymás kisujját Ronnal és úgy gurultam mellette. A többiek előttünk mentek, így szerencse nem láttak semmit. Mikor megérkeztünk sok idő után a Dohány utcába, szinte az utca végéhez sétáltunk. Ott lementünk egy pincehelyiségbe, de előtte a hónom alá vettem a deszkám és elváltak egymástól kisujjaink a fiúval. Egy kissé szűkös és ingatag lépcsőn mentünk lefelé, ahol elénk tárult a kis társaság. A lejövő csapat szétoszlott és Ron eljött velem a vezérhez. Történetesen Ciklon elé. Egy másik terembe sétáltunk, mindenhol félhomály, cigaretta és kávé szag terjengett mindenhol. Mint egy romkévázóban. A mellettem lépkedő fiú kopogott a vasból készült ajtón,s lassan kinyílt. Ami elénk tárult nem volt más, mint Lina az asztalon ülve, mellette egy lila hajú, cicafüles lány, lehet, hogy ő Ciklon.

- Üdvözöllek a Lázadók főcsarnokában Jackie. Én vagyok a vezető- tartotta kezét nekem a lila hajú.Megfogtam a kezét és kezet ráztunk

- Kezdődhet a beavatás, szerinted Ron?

- Nekem édes mindegy, mehet.- kicsit vállat von

- Akkor. Jackie, meg kell adnod néhány adatot magadról, onnantól fogva csak az átalakítás maradt hátra, no meg a lázadó névválasztás.

- Benne vagyok. –mondom elszántan

Az orrom elé toltak egy kis lapot, amin mindenféle kitöltendő hely volt. Leültem az egyik székre, keresztbe tett lábakkal, felettem Ronie könyökölt. (Igen, Ronie, ezt a becenevet adtam neki  >.< )

- Születési név, lakhely, születési dátum, magasság, osztály, hajszín, szemszín. –sorolja föl Ronie a hátam mögött a dolgokat, közben Ciklon elővett egy tollat, hogy jegyzeteljen

- Jackie Rebeka Loran, Texas, 1999. Augusztus 1. , 172 cm, 10.c , fekete, kék. –válaszolom meg egyesével az adatokat.

- Rendben, akkor milyen hajszín áll hozzád közelebb és mi lesz a lázadó neved?

- Hm…-egy pár másodpercig gondolkozok- Talán a vörös vagy a tűz piros áll a legközelebb hozzám, esetleg névre a Vadóc.

- Kis cica-mosolyog Ron

- Meow..

- Jól van gyerekek, kérlek Jack’ ,hogy menj Rosehoz, ő megcsinálja a hajadat és pár átalakítást is végez rajtad. Szeretnél pc-t?

- Öhhhm… Nem lenne rossz, de csak a számba szeretnék.

- Ezt megvitatjátok odabent, Picúr, kísérd el.

Jelent meg egy nagyon pici termetű, pastel gothhoz hasonló lány. 3 féle színű volt a haja, arca tejfehér. Megfogta a kezemet és úgy mentünk el Rosehoz. Már a folyosón lehetett hallani a tetováló tű éles gép hangját. Bekopogtunk és egy magas, barna hajú, tele tetovált lány nyitott nekünk ajtót. A székben egy fiú ült, félkész tetkóval az alkarján.

- Bocsánat a zavarásért Rosie, de meghoztam Jackiet, az új rebel tagot átalakításra..

Picúr

- Hmm, milyen szép szemű kislány-mosolyog rám és nyújtja a kezét- Én Lily White vagyok, de az itteni nevem Rose!

- Én Jackie Loran vagyok, mostantól pedig majd Vadóc leszek-megrázom határozottan a kezét

- És legalább van benned erő! Ez tetszik-nevet egy picit és ránéz a fiúra- Roli, gyere vissza később, most fontosabb dolgok akadt.

A fiú megigazítja hamu szőke haját és kimegy a szobából. Én leültem a helyére és a tükör felé lettem fordítva. Megnézte a hajam állagát Rosie és kifésülte. Akkor kezdődjön az átalakulás..

4.fejezet Egy egyszerűen furcsa érzés... part 1

4.fejezet Egy egyszerűen furcsa érzés… part 1

Kihúztam az ágyat és ráraktam a lepedőt és párnát + takarót.  Picit ásítva ültem le rá,majd a bőröndöt magam elé raktam. Kivettem belőle egy könyvet és a telefonom. Egy jó vastag könyvet tartottam a kezemben, a mobilt bekapcsoltam. Az első képen én voltam a kiskutyusommal, aki sajna 3 évvel ezelőtt meghalt… Feloldottam a képernyőzárat és kikerestem a Youtubet. Mielőtt megkerestem volna a kellemes kedvenc zenémet, felnéztem a feliratkozókra. Régebben csináltam videókat, az utolsót 2 hónapja raktam föl. Múltkor 42-nél jártam, most meg… 85 jesszusom! Ilyen gyorsan sose pörgött a feliratkozó számok. Mindegy, megint elkalandoztál Jackie! Megráztam a fejem és kikerestem azt a számot, ami kellett nekem. Beraktam a fülesemet, hátamra feküdve olvastam a Végzet ereklyéit, betakart lábfejjel.

- Mit olvasol?- kérdezi Lina ásítva, hátára feküdve

- Végzet ereklyéi, közben Linkin Parkot hallgatok

- És miért pont Linkint?

- Mert BvB-t nem találtam.. Legalábbis nem tudom, hogy olvasáshoz mi lenne jó

- Ubroken, Set the world on fire, Heart on fire, Faithless

- Aha.. Holnap tuti fogok hallgatni.

Visszatérek a könyv mélyére és tovább olvasgatok. Szinte magába szippantott a történet, mikor felnéztem a könyv felett, Lina már aludt. Gondoltam elolvasom ezt a lapot és leteszem. Eléggé későre járhatott, 1000x végigment ugyanaz a szám, mégse vettem észre, hogy ennyire eltelt volna az idő… Letettem a könyvet a földre, a fülest kihúztam a fülemből. Oldalamra fordultam és néztem kifelé az ablakon. A hold világította be az egész szobát, majd lassan lecsukódtak a szemeim és álomba merültem. Sokáig csak feküdtem és kósza gondolatok suhantak végig a fejemen, mint szellő a zöldellő réten. Egyszerűen sehogy se ment elaludnom.

- Vajon kibírja a kiképzést..?

- (Ez kicsoda?)

- Áh, biztos nem.. Egy ilyen tanyasi lány túl gyenge. Tűzre vele!

- (M-Micsoda?! E-Ez nem lehet igaz..)

- Itt nem bír ki 2 percet sem..

- (Elég legyen!)

"Tornacsukámba bújva gurultam az utcán"

Hirtelen kipattannak a szemeim és lihegve felülök. Kis idő után, mikorra lenyugszom, beletúrok a hajamra és fogom a fejem. Körbe nézek és változatlanul ugyanabban a szobában vagyok, ahol elaludtam. De… Mégis mi lehetett az az álom? Rémálom? Kitudja.. De rémisztő volt.. Lina még aludt, mikor én felöltöztem és reggelit készítettem. Reggel 6-ra járt akkor az óra mutatója. Inkább aludtam 4 órát, mintsem, hogy szenvedjek a sötétben az álmaimban ragadva. Fél órával később minden elkészült és felöltözve megittam a kávémat. Hagytam üzenetet Linának, hogy leugrottam megkeresni a Lázadókat és, hogy elvittem egy fél doboz cigit. Felkaptam indulás előtt a gördeszkámat és a félhosszú kabátomat. A tornacsukámba bújva gurultam az utcán, hajamat vitte a szél. Egy pékségben vettem kakaós csigát és megettem út alatt. Próbáltam megkeresni a Dohány utcát, de szinte sikertelenül jártam. Végül egy parkban kötöttem ki, ahol leültem a szökőkút mellett, hónom alatt a deszka. Sóhajtva néztem magam előtt, de hirtelen erősen megszólalt a túloldalt valami ismerős zene. A hang irányába fordítottam a fejem és láttam, hogy pár fekete ruhás, színes hajú tini volt és hallgatták hangszórón keresztül a zenét. Egy ideig néztem őket, majd az egyik fiú észrevette, hogy nézem a társaságot, ekkor gyorsan elfordítom a fejem és vöröslő képpel nézem a kutat. Léptek ropogtak a száraz füvön, mögülem. Végül elém állt az a fiú, aki eddig azzal a csapattal volt és legugolt hozzám. Kedves mosolyával együtt nézett rám, nagy csillogó szemeivel, ami félig el voltak takarva a fekete haja miatt.

"Kedves mosolyával együtt nézett rám"

- Szereted ezt a zenét?- kérdezi bársonyosan nyugodt hangon felém

- I..I-Igen.. – válaszolom zavartan vörös arccal, közben kezeim kabátzsebemben volt

- Értem- mosolyog- Eltévedtél, hogy ennyire néztél minket?

- A… Dohány utca 28-at kerestem, de.. Több kilométerrel távolabbról jöttem. Nem vagyok képben, hogy merre hány méter

- Aha. Te lennél az akiről Lina beszélt?

- L-Lina beszélt rólam?- jobban vörösödik az arcom

- Nyugi-nyugi, csak hallottam, hogy mit beszélt Ciklonnal- kuncog, halványan elpirulva

- De igen.. A Lázadókhoz szeretnék csatlakozni..

- Gyere, épp készültünk beülni egy Starbucks-ba pár kávéért. Velünk tarthatnál.- nyújtja, felém a motoros kesztyűs kezét- Mit szólsz?

- Rendben- mosolygok rá, kevésbé vörös arccal, határozottan.

Megfogtam a kezét és segített felállni. Magamhoz vettem a deszkát és vele mentem vissza a csapathoz. Mindenkinek elmondta, hogy én vagyok az, akiről hír járt a telefonbeszélgetés végén. Egész végig a fiú mellett maradtam, kicsit még féltem másoktól. Pár sarokkal arrébb, ott volt a Starbucks, ott vettünk kávét és menet közben iszogattuk. Szinte mindenki feketét kért, egyedül én ittam sok tejjel, tejszínhabbal a tetején. Egyik kezemben a kávé, számban a szívószál, lábaim alatt a deszka, bal kezem szabadon maradt.

- Egyébként mi a neved?- kérdezem meg egy idő után

- Itt mindenkinek van beceneve, senki se használja a születési nevét. De neked elmondom a valódi nevem. Ron Hill a nevem, viszont hívj csak Pszínek. Azt szeretem jobban.

- Szép neved van..- mosolygok rá- Én nevem Jackie Loran. Az a becenév, ami közel áll hozzám, talán a Vadóc.

- Vadóc.. Hmm.. Illene hozzád- mosolyog vissza

Kicsit megbillen az egyensúlyom, de Ron megfogja a kezem. Szemrebbenés nélkül segít tovább menni a deszkán. Őszintén szólva kellemes volt.. Ahogy motoros kesztyűje hozzáér a sebes bőrömhöz.. Mint ég és föld. Így tovább iszom a kávét és nézelődök mindenfelé. A többiek szerintem furcsának tartanak, hogy így betolakodtam a társaságba, pedig csak 1 dolgot tudnak rólam leolvasni: jól érzem magam Ron közelében.