4.fejezet Egy egyszerűen furcsa érzés... part 1

4.fejezet Egy egyszerűen furcsa érzés… part 1

Kihúztam az ágyat és ráraktam a lepedőt és párnát + takarót.  Picit ásítva ültem le rá,majd a bőröndöt magam elé raktam. Kivettem belőle egy könyvet és a telefonom. Egy jó vastag könyvet tartottam a kezemben, a mobilt bekapcsoltam. Az első képen én voltam a kiskutyusommal, aki sajna 3 évvel ezelőtt meghalt… Feloldottam a képernyőzárat és kikerestem a Youtubet. Mielőtt megkerestem volna a kellemes kedvenc zenémet, felnéztem a feliratkozókra. Régebben csináltam videókat, az utolsót 2 hónapja raktam föl. Múltkor 42-nél jártam, most meg… 85 jesszusom! Ilyen gyorsan sose pörgött a feliratkozó számok. Mindegy, megint elkalandoztál Jackie! Megráztam a fejem és kikerestem azt a számot, ami kellett nekem. Beraktam a fülesemet, hátamra feküdve olvastam a Végzet ereklyéit, betakart lábfejjel.

- Mit olvasol?- kérdezi Lina ásítva, hátára feküdve

- Végzet ereklyéi, közben Linkin Parkot hallgatok

- És miért pont Linkint?

- Mert BvB-t nem találtam.. Legalábbis nem tudom, hogy olvasáshoz mi lenne jó

- Ubroken, Set the world on fire, Heart on fire, Faithless

- Aha.. Holnap tuti fogok hallgatni.

Visszatérek a könyv mélyére és tovább olvasgatok. Szinte magába szippantott a történet, mikor felnéztem a könyv felett, Lina már aludt. Gondoltam elolvasom ezt a lapot és leteszem. Eléggé későre járhatott, 1000x végigment ugyanaz a szám, mégse vettem észre, hogy ennyire eltelt volna az idő… Letettem a könyvet a földre, a fülest kihúztam a fülemből. Oldalamra fordultam és néztem kifelé az ablakon. A hold világította be az egész szobát, majd lassan lecsukódtak a szemeim és álomba merültem. Sokáig csak feküdtem és kósza gondolatok suhantak végig a fejemen, mint szellő a zöldellő réten. Egyszerűen sehogy se ment elaludnom.

- Vajon kibírja a kiképzést..?

- (Ez kicsoda?)

- Áh, biztos nem.. Egy ilyen tanyasi lány túl gyenge. Tűzre vele!

- (M-Micsoda?! E-Ez nem lehet igaz..)

- Itt nem bír ki 2 percet sem..

- (Elég legyen!)

"Tornacsukámba bújva gurultam az utcán"

Hirtelen kipattannak a szemeim és lihegve felülök. Kis idő után, mikorra lenyugszom, beletúrok a hajamra és fogom a fejem. Körbe nézek és változatlanul ugyanabban a szobában vagyok, ahol elaludtam. De… Mégis mi lehetett az az álom? Rémálom? Kitudja.. De rémisztő volt.. Lina még aludt, mikor én felöltöztem és reggelit készítettem. Reggel 6-ra járt akkor az óra mutatója. Inkább aludtam 4 órát, mintsem, hogy szenvedjek a sötétben az álmaimban ragadva. Fél órával később minden elkészült és felöltözve megittam a kávémat. Hagytam üzenetet Linának, hogy leugrottam megkeresni a Lázadókat és, hogy elvittem egy fél doboz cigit. Felkaptam indulás előtt a gördeszkámat és a félhosszú kabátomat. A tornacsukámba bújva gurultam az utcán, hajamat vitte a szél. Egy pékségben vettem kakaós csigát és megettem út alatt. Próbáltam megkeresni a Dohány utcát, de szinte sikertelenül jártam. Végül egy parkban kötöttem ki, ahol leültem a szökőkút mellett, hónom alatt a deszka. Sóhajtva néztem magam előtt, de hirtelen erősen megszólalt a túloldalt valami ismerős zene. A hang irányába fordítottam a fejem és láttam, hogy pár fekete ruhás, színes hajú tini volt és hallgatták hangszórón keresztül a zenét. Egy ideig néztem őket, majd az egyik fiú észrevette, hogy nézem a társaságot, ekkor gyorsan elfordítom a fejem és vöröslő képpel nézem a kutat. Léptek ropogtak a száraz füvön, mögülem. Végül elém állt az a fiú, aki eddig azzal a csapattal volt és legugolt hozzám. Kedves mosolyával együtt nézett rám, nagy csillogó szemeivel, ami félig el voltak takarva a fekete haja miatt.

"Kedves mosolyával együtt nézett rám"

- Szereted ezt a zenét?- kérdezi bársonyosan nyugodt hangon felém

- I..I-Igen.. – válaszolom zavartan vörös arccal, közben kezeim kabátzsebemben volt

- Értem- mosolyog- Eltévedtél, hogy ennyire néztél minket?

- A… Dohány utca 28-at kerestem, de.. Több kilométerrel távolabbról jöttem. Nem vagyok képben, hogy merre hány méter

- Aha. Te lennél az akiről Lina beszélt?

- L-Lina beszélt rólam?- jobban vörösödik az arcom

- Nyugi-nyugi, csak hallottam, hogy mit beszélt Ciklonnal- kuncog, halványan elpirulva

- De igen.. A Lázadókhoz szeretnék csatlakozni..

- Gyere, épp készültünk beülni egy Starbucks-ba pár kávéért. Velünk tarthatnál.- nyújtja, felém a motoros kesztyűs kezét- Mit szólsz?

- Rendben- mosolygok rá, kevésbé vörös arccal, határozottan.

Megfogtam a kezét és segített felállni. Magamhoz vettem a deszkát és vele mentem vissza a csapathoz. Mindenkinek elmondta, hogy én vagyok az, akiről hír járt a telefonbeszélgetés végén. Egész végig a fiú mellett maradtam, kicsit még féltem másoktól. Pár sarokkal arrébb, ott volt a Starbucks, ott vettünk kávét és menet közben iszogattuk. Szinte mindenki feketét kért, egyedül én ittam sok tejjel, tejszínhabbal a tetején. Egyik kezemben a kávé, számban a szívószál, lábaim alatt a deszka, bal kezem szabadon maradt.

- Egyébként mi a neved?- kérdezem meg egy idő után

- Itt mindenkinek van beceneve, senki se használja a születési nevét. De neked elmondom a valódi nevem. Ron Hill a nevem, viszont hívj csak Pszínek. Azt szeretem jobban.

- Szép neved van..- mosolygok rá- Én nevem Jackie Loran. Az a becenév, ami közel áll hozzám, talán a Vadóc.

- Vadóc.. Hmm.. Illene hozzád- mosolyog vissza

Kicsit megbillen az egyensúlyom, de Ron megfogja a kezem. Szemrebbenés nélkül segít tovább menni a deszkán. Őszintén szólva kellemes volt.. Ahogy motoros kesztyűje hozzáér a sebes bőrömhöz.. Mint ég és föld. Így tovább iszom a kávét és nézelődök mindenfelé. A többiek szerintem furcsának tartanak, hogy így betolakodtam a társaságba, pedig csak 1 dolgot tudnak rólam leolvasni: jól érzem magam Ron közelében.